Duna-Tisza közi vitairatunk

Letölthető formátum:

LETÖLTÉS

Országos választási programunk

Ide kattintva olvashatja el őket!

http://mszp.hu/cimke/program

Facebook

Galéria

Március 15-e üzenete - Király József beszéde

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Nemzeti ünnepünk napján emlékezzünk azokra a nagyszerű emberekre és történetükre, akik alapjaiban változtatták meg a magyarság helyzetét és viszonyait Európában és új kor kapuit nyitották meg országon belül is.

„Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!” – szavalta Petőfi 170 évvel ezelőtt, először 8 óra körül a Pilvax Kávéházban, majd később a vonuló tömeggel a Jogi Egyetem előtt is, talán éppen ezekben az órákban. A Kiskunságból származó egyszerű fiatalemberből egy csapásra a forradalom egyik vezéralakja lett. A 12 pont és a Nemzeti Dal kinyomtatását követően délután 3 órakor a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést szerveztek. Táncsics Mihály börtönből való kiszabadítását követően a Nemzeti Színházban este 6 órától Katona József Bánk Bánját játszották.

A pesti forradalom híre hozzánk Kecskemétre másnap, 16-án este ért el és azonnal elemi erővel hatott. Egy nappal később a kecskeméti Tanács és a Választott Közönség arról döntött, hogy a következő vasárnapon a tizedgyűléseken a tanácsnokok Csányi János útmutatásai alapján adjanak felvilágosítást a lakosságnak a pesti eseményekről. Miközben a Városházára kitűzték a nemzeti zászlót, az összegyűlt nép előtt Horváth Pál tisztviselő Petőfi Nemzeti Dalát olvasta fel. Ez idő alatt a 12 pontot is kifüggesztették a Városháza falára. A forradalmat követő napokban a város jobb módú társadalmi rétegei és a hivatali vezetők között csaknem teljes összhang volt. A fellángoló lelkesedés Kecskeméten sem lett szalmaláng. Nem véletlen, hogy Kossuth Lajos szeptemberi toborzó útjának második napján – talán éppen ezen a helyen állva – hívta fegyverbe a forradalom megvédésére a kecskeméti és környékbeli embereket.

A forradalom lángja azóta is ott él minden magyar szívében, hol pislákolva, hol lobogva, de mindig reményt adva egy jobb új életre. Így volt ez 1956-ban, majd 1989-ben is. Az elmúlt 170 alatt ezt a tüzet sokszor kihasználták a különböző kormányok, de végül a magyar nép mindig megtalálta a helyes utat. Ez a láng hitet és reményt adott sok esetben nekünk. A 12 pont még ma is zsinórmérték kell, hogy legyen egy demokratikus állam működéséhez. Sajnos manapság ezen kívánalmak többségét fenyegeti a hatalom, hiszen:

- a közmédiában cenzúra van és egyetlen párt kezében van a magyar sajtó kétharmada,
- ma nincs Nemzeti Bank, csak egy pénzmosoda van, ahonnan milliárdokat szerveznek ki a kiváltságosok maguknak, hogy aztán cégeket vásároljanak és luxusvillákban éljenek,
- ma nincs közteherviselés, mert vannak hatalombarát cégek, amik egyáltalán nem fizetnek adót, miközben a szegények adója, az ÁFA a legmagasabb Európában,
- ma nincs egyenlőség törvény előtt, a legfőbb ügyész szolgál és véd, szolgál, ha a politikai ellenfelekkel kell leszámolni, és véd, ha kiderül, hogy a kormányfő családjáig ér a bűnszervezet,
- nincs felelős minisztérium, sőt, az oktatásnak és egészségügynek még saját minisztériuma sincsen,
- a kormány vissza akarja hozni az úrbéli viszonyokat, ahol a kisemberek dolgoznak, hogy a vezető politikusok kastélyokban élhessenek,
- az új földesurak kertjeiben napszámosok, közmunkások dolgoznak, akiket azzal aláznak meg, hogy azt mondják: meg lehet élni 47 ezer forintból.

Nincs sem egyenlőség, sem szabadság, sem testvériség.

„Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!” – fogadjuk meg Petőfi intelmeit és április 8-án mindannyian menjünk el választani. Addig is hagyjuk kint a házfalakra, ablakokba most kitűzött nemzeti lobogóinkat, ezzel is jelezve, hogy törődünk hazánk sorsával és gyermekeink jövőjével. Őrizzük és tápláljuk 1848 lángját és tegyünk fogadalmat, hogy négyévente mindig újragyújtjuk, ha kell, amennyiben azt bármelyik kormány eloltaná.

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”