Aki Kecskemétre jön Szeged felől, az első, amit láthat a városunkból, az a Kórház utca és a Vízmű között található rendezetlen, szemetes terület. Sejtem, hogy kik rakják ki a szemetüket erre a senki földjére, de az még sem megoldás, hogy ezt kell néznünk, amikor már nyolc éve átléptünk a második évezred küszöbén. Vagy lehet, hogy azt átléptük, de a helyi önkormányzat ingerküszöbét még nem. Nekik ez így tetszik? Mert nekem bizony nem tetszik…

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik a rendszerváltozás után születtek.

Akiket nem terhelnek a múlt bűnei, akiknek soha életükben nem kellett egyetlen

kompromisszumot sem megkötniük.

Tisztakezűek és ártatlanok ők, mint a ma született bárányok.

Félreértések elkerülése végett: nem a fiatalokra gondolok.

Hanem azokra az ötvenesekre, hatvanasokra, akiknek meglehetősen szelektív

az emlékezetük. Akik a rendszerváltozás óta úgy emlékeznek korábbi énjükre,

hogy ők már akkor is…

Március 9. óta ebben az országban nincs egy józan ellenzéki. Mind örömmámorban úsznak. Vagy a kormány lemondását követelik, vagy a koalíció szétesését várják. Valljuk meg, izzasztó napokat, heteket él át a kormány, de szerintem nincs minden veszve.

Természetesen, nem mentség az MSZP-nek az alábbi kipattant politikus botrány, ám rávilágít arra, hogy a bűnözés nem pártfüggő. Teljesen mindegy, hogy melyik oldalon követnek el köztörvényes cselekményt, ugyanis akik ilyen cselekményeket követnek el, azok nem valók a politikai életbe, menniük kell! Így van ez a rendvédelmi szerveknél és a közigazgatás minden területén. Akkor miért a politikus álarcba bújt ügyeskedők lennének ez alól kivételek? Nem igaz?